Uralkodása	1936. december 11. – 1952. február 6.
Megkoronázása	1937. május 12.
Teljes neve	Albert Frederick Arthur George
Született	1895. december 14.
	Sandringham House, Norfolk, Anglia
Elhunyt	1952. február 6. (56 évesen)
	Sandringham House, Norfolk, Anglia
Elődje	VIII. Eduárd
Utóda	II. Erzsébet
Felesége	Elizabeth Bowes-Lyon
Gyermekei	II. Erzsébet Margit
Dinasztia	Windsor-ház
Apja	V. György
Anyja	Mária brit királyné

VI. György (Sandringham, 1895. december 14. – uo., 1952. február 6.) brit uralkodó (1936. december 11. – 1952. február 6.), a Windsor-ház tagja (egészen 1947–ig India császára is). 

Családja

V. György (1865–1936) angol király és Mary of Teck (1867–1953) hercegnő másodszülött fia, VIII. Edward (1894–1972) öccse. Fiatalabb testvérei: Mary (1897–1965), Henry (1900–1974), George ( 1902–1942) és John (1905–1919). 1923. április 26–án vette feleségül lady Elizabeth Bowes-Lyont, házasságukból két leánygyermekük született: II. Erzsébet (1926–) és Margit (1930–2002).

Fiatalsága

Először tengerészeti pályára tervezték, ezért a dartmouthi tengerészeti iskolába került (1913). 1916–ban főhadnagyként részt vett a Jylland-félsziget melletti csatában, azonban egészségügyi problémái miatt kilépett a tengerészettől (1917) és belépett a haditengerészeti légierőbe, majd a légierőnél szolgált. A békekötés után a cambridge–i Trinity College–ban tanult (1919–20). 1920. június 3–tól – yorki herceggé ütését követően – különböző hivatalos eseményeken a királyt képviseli. Fivére, VIII. Edward lemondása után, 1936. december 12–én hivatalosan királlyá kiáltották ki. A VI. György nevet vette fel, 1937. május 12–én koronázták meg.

 Anglia trónján

 

VI. György Eleanor Roosevelt és felesége társaságában (London, 1942)

A II. világháború kitörése előtt megerősítette az angol–francia együttműködést és szoros barátságot kötött az Egyesült Államok elnökével (Franklin D. Rooseveltel), továbbá támogatta Neville Chamberlain (1869–1940) miniszterelnök Németországgal és Olaszországgal kapcsolatos „megbékélés” politikáját. 1940 májusában – amikor az Alsóház kikényszerítette Chamberlain lemondását – a király külügyminiszterét, Edward Halifaxet (1881–1959) akarta kinevezni miniszterelnöknek, de rábírták, hogy Winston Churchillt (1874–1965) jelölje, akit ezután a háború során fentartás nélkül támogatott. A király bárhol jelent is meg, azonnal felharsant az éljenzés. És míg a polgári lakosok vidékre utaztak a német Luftwaffe bombázásai elől – a vagyonos családok pedig külföldre (leginkább Kanadába) küldték asszonyaikat és gyermekeiket –, a királyi család Londonban maradt. A Buckingham–palotában spóroltak a fűtéssel és a világítással. Mint jó hazafi szeretett volna részt venni a normandiai partraszállásban, de ebben Churchill megakadályozta, meg kellett elégednie azzal, hogy háborús üzemeket és harcoló egységeket látogat. 1945. május 8–án felesége, leányai és Churchill oldalán fogadta az örömmámortól ittas nemzet lelkes ovációját. Európai trónok omlottak össze a háború alatt, de VI. Györgynek sikerült megmentenie az angol trónt. Amikor India és Pakisztán különálló, független országokká lettek, VI. György elvesztette az „India császára” címet, azonban 1949. április 27–én a tagállamok kormányai hivatalosan a Brit Nemzetközösség fejének ismerték el.

Utolsó évei

1948–tól egészségi állapota folyamatosan romlott,megakarván előzni a lába elüszkösödését, 1949 márciusában trombózissal megoperálták. Az operáció sikerült, de 1951 nyarára az orvosok megállapították, hogy a királynak tüdő- és gégerákja van, ezért szeptember 26–án eltávolítják a bal tüdejét és a gégeizmait. A halál álmában, 1952. február 6–án hajnalban éri – embólia következtében – a Sandringham kastélyban

forrás: Wikipédia